Ondok Patrik - A sors kegyeltje

Ha egyszer mennem kell, én távozom békével,
Megyek, több évnyi szép, és rossz emlékkel.
A Sors akarta, meg kell tennem,
Holnap már máshol kell tán lennem!
Én nem leszek a Sors kegyeltje,
Nekem többé senki nem tesz keresztbe

Ha egyszer el is viszi lelkemet a Sátán,
Ha aznap élő utoljára néz rám,
A Sors akarta, meg kell tennem,
Én bízom, te is bízzál bennem!
Sosem voltam a Sors kegyeltje,
Vállam mégis nyomja az ő keresztje

ref:
Én nem akartam erre a világra jönni,
Én nem akartam mindent tönkretenni,
Én nem akartam emberi lényként élni,
Én nem akartam az emberek szemébe nézni,
Én nem akartam erre a világra jönni,
Én nem akartam mindent tönkretenni,
Én nem akartam emberi lényként élni,
Én nem akartam az emberek szemébe nézni,
Én nem voltam soha a Sors kegyeltje,


Ha egyszer el is viszi lelkemet a Sátán,
Ha aznap élő utoljára néz rám,
A Sors akarta, meg kell tennem,
Én bízom, te is bízzál bennem!
Sosem voltam a Sors kegyeltje,
Vállam mégis nyomja az ő keresztje

És, hogyha sosem lehetek elismert művész,
Mit ér a pénz, ha elpusztít egy tűzvész?
A Sors akarta, meg kell tennem,
Sokszor kell még őrültnek lennem,
Nem lehetek a Sors kegyeltje,
Sok boszorkány máglyán végezte,
Sorban,
Egy másik korban,
Mind segíteni akart,
Hóhér kezében véres a kard.

ref
Én nem akartam erre a világra jönni,
Én nem akartam mindent tönkretenni,
Én nem akartam emberi lényként élni,
Én nem akartam az emberek szemébe nézni,
Én nem akartam erre a világra jönni,
Én nem akartam mindent tönkretenni,
Én nem akartam emberi lényként élni,
Én nem akartam az emberek szemébe nézni,
Én nem voltam soha a Sors kegyeltje,