Ulmann Zsuzsa - Mer ' te mindig sírni akarsz

Mikor a citrom esett a levesbe,
éppen a postás állt kinn a hidegben,
és benn a telefon csörgött
az asztal alatt - ahová akkor
esett mikor a polc leszakadt,
De közben tele volt a kezem a szeméttel,
és a citrom a hónom alatt nem fért el-
de te csak azt vetted észre
az egészből, hogy milyen
szörnyű lötty lett a levesből...

Mer' te mindig sírni akarsz,
Mer ' teneked semmi se jó
Téged egy vidám film nem is
érdekel,
csak ha a végén meghal a jó

Mikor a barátnőd mesélte nevetve,
Te rögtön tovább is adtad sietve,
Azonnal tudtam, ez tőlem is kitelne -
mer' néha én is vágyom ám
a sikerre.
Nevetve meséltem - úgy,
ahogy hallottam -
nem értem honnan a fenéből
tudhattam,-
hogy akit kiszúrtam, nem
elég, hogy nem tudja -
de ő az egyetlen, aki nem is
tudhatja...

Mer' te mindig sírni akarsz
Mer ' teneked semmi se jó
Mindennel próbálkoztam, de
hiába- neked az élet sírni való

Mer' te mindig...

Tudod a krimnek a végét
imádom -
tegnap is hideg futkosott a
hátamon
Mikor átnyomtad lazán a
kettesre-
hirtelen kíváncsi lettél a
hírekre
Hidd el, én akkor is ugyanúgy
szeretlek,
ha mindig ugyan azt vágom a
fejedhez -
a dolgok, értsd meg
kicsúsztak a kezemből,
és csak egy váza röpült, az is
szerelemből.

Mer' te mindig....