Ulmann Zsuzsa - Demeter György - Szabadíts fel

Néha úgy tűnik, lehetnek
álmaink,
S végre jövőbe vezet az híd -
de nem megy, mert aki csak
erre jár minket felszabadít.

Csak ülök és nézem, hogy
mit tudok
amikor épp ilyen szabad vagyok -
amikor fölemelt kézzel,
mosolyogva a falhoz is állhatok...

Ma én megyek, holnap én
küldelek -
mindent kell játszanunk
mindent, mert ennyi szerephez
túl kis színház vagyunk.

Én ígértem szebb jövőt
és álltam is a szavam -
Elindultam fehér lovon
és gettóba küldtem magam.

Majd vörös csillag a mellemen
és belül a szívem arany - és
idegen tankok tetejéről
így lőttem magam.

Lassan jönnek az új idők
még semmiről nem tudunk -
egyet érzünk csak biztosan:
győzni itt nem fogunk.

Mondd milyen legyek?
Mondd, hogy akarod?
Mondd, kire ragyognak ma
a csillagok
Mondd, ki érdemes
ma kegyelemre?
A nemzeti színű szerelemre?
Mondd ki van soron?
Most kit üldözünk?
Mondd ki lesz mostantól a
mi emberünk?
Mondd mit játszunk el?
Mondd kik is legyünk?
Mondd mi lenne jó?
Hogy hová megyünk,
mondd kit érdekel?
Jobb, ha csöndbe maradsz
és nem kérdezel.
Ha parancsra lősz,
helyesen teszel -
Majd ha téged lőnek
a hősünk leszel!
És szép közös emléktáblád lesz
lesz velem:
" Itt öltük egymást, hogy béke legyen..."
S mert nem leszünk ott,
mikor megérkezünk -
Csak azt mondanám el
hová megyünk!