Krisz Rudolf - A fél veled egész

Hogy is gondoltam hogy nem lesz soha vége,nem is értem.
Miért is engedtem hogy összetörd a szívem,pedig kértem.

Ne kezdjük inkább el,
Nem is hittem akkor el,hogy átölelsz,
És nekem nem volt többé visszaút,
A bágy,
Édes lágy mosolya szíven szúrt,
Talán,ma is csak azt kérném ne fájjon úgy,

A fél veled egész, ahogy a part a hullámok nélkül csak,
Magányos szikla szív mely kő kemény,

Ha veled ébredtem az égig ért a vágyam,vakon szálltam,
Eléd szórtam minden titkom, és most mind a sárban
Nem ezt vártam.
Miért jöttél akkor fel, nem is hittem akkor el, hogy átölelsz
És nekem nem volt többé visszaút,
A bágy,
Édes lágy mosolya szíven szúrt,
Talán,ma is csak azt kérném ne fájjon úgy,
A fél veled egész, ahogy a part a hullámok nélkül csak,
Magányos szikla szív mely kő kemény.
És ő csak lágy mosolya szíven szúrt,
Talán,ma is csak azt kérném ne fájjon úgy
Ha látsz,Istenem te látod fáj de piszkosul,
De fáj,ad ami jár és gyere majd válaszul.
A fél veled egész, ahogy a part a hullámok nélkül csak,
Magányos szív mely tőled kő kemény. (3x)
Magányos szív mely kő kemény. (2x)