Funktasztikus - Homo homini lupus est

Atomkor alkonyán a halotti tor,
Ami marad belőlem egy maroknyi por
Napégés előtti csendben a virrasztás,
Az óra visszaszámol, villanás
Homo sapiens mióta lemásztál a fáról
Mit csinálsz ha éhezel szomjazol, fázol?
Amíg a készlet tart, a monopol üzemanyag
Hadd legyen a naftából a gazdag über gazdag!
Öltönybe járók, jövőbe látók,
A rakétákon csücsülő Münchausen bárók
A csúszómászó sziszegett, a pénz, a hatalom, a tisztelet
A törvény felett állók mutatkoznak istennek
A részvények az észérvek helyett,
Ékesszóló Lucifer kezek mossák a kezed,
A diktatúra eszközei rendvédelmi szervek
Énekeld, hogy szabad vagy amíg szájba nem vernek!
Ki kongatja meg valójában a harangot?
Aki kiadja vagy aki teljesíti a parancsot?
Díszes csomagolásban benyalja a maszlagot
És büszkén húzza fel a gázálarcot és a bakancsot

Ember, embernek farkasa
Ember, embernek farkasa
Ember, embernek farkasa
Önpusztító fegyver
Atombomba tölcsér közepén álmodj
Ígéretes jövőképet és átkozd
A kíméletlen ölőgépet a fajod, a véred
Az agyad, önmagad

Kisajátítottad a földet, a vizet, a levegőt, nem elég
Elvesztetted a háború művészetének szerepét
Fajelmélet, ami a gyakorlatban sántít
A devolúcióban egyedül a muníció számít
Rossz kezekben a megfelelő háttérrel
A média manipuláció gyilkos játékszer,
Adminisztratív hibák, nyelvbotlások,
A golyózáporokkal tarkított tömegoszlatások
Tömeg sírokat ások, repeszek, szilánkok,
Puskacsőből tűzvirágok, üzletágazathoz vezető szálak
Egy élő halott vagy, túl nagy adomány
Az elátkozott tudomány egy beszélő majomnak.
Gombafelhők a városok felett,
A folyosók zsúfolásig megtelnek az óvóhelyek
És lőn örök sötétség, tiszta agyrém
Mert a pernyeszőnyegen már nem jut át a napfény
Már nem jut át a napfény....

Ember, embernek farkasa
Ember, embernek farkasa
Ember, embernek farkasa
Önpusztító fegyver