Ulmann Zsuzsa - Kis ember

Kis ember, hát itt a vége -
látod kár volt sírni érte...
Milyen könnyen elszáll minden -
és még ezt se adták ingyen...

Kis ember, hát itt a vége
Mért nem most ereszkedsz térdre
Mért nem sírsz, mért nem üvöltesz -
Szép arcoddal mért örülhetsz?

Kis ember, hát mondd, hogy félek
Mondd, hogy értelmetlen az élet -
Mondd, hogy mindegy miben hittél
most már akármit megtennél

Mondd, hogy hazudnál,hogy ölnél
Mondj amit akarsz, úgy könyörögjél -
Csak már ne mosolyognál végre
ilyen szemtelenül az égre...

Kis ember, hát itt a vége
nem volt semmid ami megérte
néhány egyszerű, szürke évet
mosolyogsz meg most, hát nem érted?...

Jó időben semmid sincsen
Rossz időben tiéd minden
Téged küldenek elsőnek -
és először Terád lőnek...

Mindig minden zászlót vinni
Mindig, mindegyikben hinni
S mindig félni, hogy itt a vége -
mert még számon kérnek érte...

Kis ember, milett belőled
most, hogy elszálltak az évek
Nem kérdezték, hogy elég - e?
ahogy éltél, úgy lett vége...

Még is mosolyogsz, mintha bíznál
mintha várnának a hídnál
és én egyre jobban félek -
ahogy szép arcodba nézek...