Nagy Anikó - Vannak pecek

Vannak percek,
bennük ott az életed.
Vannak percek,
amíg élsz,
benned mindig ott élnek,
ahogy ezek a percek.

Velük emlékké szépül
egy szék, egy ablak,
a fény s kinn a táj.
A ránc a ruhán,
a szó, mely elszáll
egy arc, mely rád néz,
s mi betölt az érzés...
Az illat, a hang,
Így lesz emlékezetté,
S míg emlékezetem él,
így őrzöm, majd én.

Végre szabad az út,
hogy lássam, hogy értsem,
a múlt minden titkát!
Ahogy apám is látta,
s az ő apja egykor,
tudás örök forrását.

Ahogy erdőn az út,
látsz egy ösvényt,
s elindulsz a rengetegen át,
mindig egy újabb út vár
a sorsom ez lesz ezután!

Ugye így lesz, Papa?
Őrzöm amit adtál!
Mindent adtál, Papa!
Most látom csak tisztán,
amit tanítottál, mennyit ér!

Nincs kéz, mely elvenné,
nincs víz, mely elvinné,
nincs szél, mely széttépné,
hisz lelkemmé vált s véremmé!

Nincs ár, mely fojtaná,
nincs tűz, mely rontaná,
nincs szó, mely tagadná!

A sok bűvős könyv,
mit olvasni vágytam,
ma mind egy karnyújtás!
A sok rejtelmes kérdés,
Sok "hogyan" és "miért",
választ nemhiába vár!

Így a múltból a lánc,
mely most testet ölt bennem,
eléri a jövő gyermekét:
hisz részévé lettem,
az örök, nagy egésznek:
a mindenség, bennem is él!
S ezt tovább adni - küldetés!

Nincs kéz, mely elvenné,
nincs víz, mely elvinné,
nincs szél, mely széttépné,

Nincs ár, mely fojtaná,
nincs tűz, mely rontaná,
nincs vész, mely sújtaná,
míg él Hit és Cél,
mi bennem tovább él!

Vannak percek,
bennük ott az életed.
Vannak percek,
míg élsz,
benned mindig ott élnek,
úgy, mint ezek a percek....