Meseautó - Körúti Színház - Recepciósok dala (Selmeczi Tibor)

Egy szálló titkait megőrzi a portás.
Ki kivel és mikor, a jó nép meg hálás.
Közben csak azt lesem, mikor jön a váltás.
De unalmas állás! De unalmas állás…
Nálunk szabály kérem:
Csak mindent diszkréten.
Bőhm úr a négyesbe’
Pezsgőt kért még este.
Mindenki azt leste,
Ki lesz a menyecske:
Kórusból az új lány
Vagy a szép csalogány,
A miskolci díva?
Futott innen sírva,
Mert már egymást unják.
De nem tőlem tudják, de nem tőlem tudják…
Egy szálló titkait megőrzi a portás.
Ki kivel és mikor, a jó nép meg hálás.
Közben csak azt lesem, mikor jön a váltás.
De unalmas állás! De unalmas állás…
Nálunk szabály kérem:
Csak mindent diszkréten.
Ha viszel reggelit,
(nincs) csókolom kezeit!
Lesütöd szemedet,
Észre sem veheted,
Ha a kishölgy pucér!
Így a jó modorér’
Magadat neveted,
Hülyének tetteted,
S megoldod a kérdést:
- Bocs’ uram, elnézést! Bocs’ uram, elnézést!
Egy szálló titkait megőrzi a portás.
Ki kivel és mikor, a jó nép meg hálás.
Közben csak azt lesem, mikor jön a váltás.
De unalmas állás! De unalmas állás…
Nálunk szabály kérem:
Csak mindent diszkréten.
Egyszer a Fuksz grófnak,
Kinél többen voltak,
Ajtaján kopogtam:
- Reggelit meghoztam!
Nem szólt, hát bementem.
Nem hittem szememnek,
Ágyán két lányt láttam,
De magam kivágtam.
Így szóltak szavaim:
- Elnézést uraim, elnézést uraim!