Homonnay Zsolt & Polyák Lilla - Érzem, hogy jössz még

L: Ugye küzdöttem már, harcoltam érted, a mámor ízét ismerem, mégis vesztettem már, az ég volt kemény, mint az árnyékba zárt életem...
Zs: De egyszer elmúlott a sötét, átléptem, ami fájt, halványan felgyúlott egy kis fény, hittem én (L: hittem én) benned még...

Együtt: Mert ha tombol az ár, nem sodor mégsem, ez a magas a hegy, én hiszem még, hogy az ég szakad rám, többé nem állít meg, mert érzem hogy jössz még, érzem most is hazavársz még...

L: Az a végtelen vágy, lásd nem hagy békén, vulkán mélyén alvótűz, szikrát már csap, mert kell az érintés, minket végre összefűz...
Zs: Ohhh, nem nézek vissza többé sosem, már nem fáj, ez is kell, (L: Ohoh, yeah...) minden csalódást dobj a múltnak, felejtsd el, (L: felejtsd el) végre így...

Együtt: : Mert ha tombol az ár, nem sodor mégsem, ez a magas a hegy, én hiszem még, hogy az ég szakad rám, többé nem állít meg, mert érzem hogy jössz még, érzem most is hazavársz még...

Mit tegyek más lett tőled az életem, te vagy a sors, így írták a végzetem...érzem, hogy jössz még (L: érzem, hogy jössz még) érzem, hogy jössz még, (L: Ohhh...) érzem most is hazavársz még...

Nem sodor mégsem, ez a magas a hegy, én hiszem még, hogy az ég szakad rám, többé nem állít meg, mert érzem hogy jössz még, érzem most is hazavársz még...

Nem sodor mégsem, ez a magas a hegy, én hiszem még, hogy az ég szakad rám, többé nem állít meg mert, érzem hogy jössz még, érzem most is hazavársz még...

Nem sodor mégsem, ez a magas a hegy, én hiszem még, hogy az ég szakad rám, többé nem állít meg mert, érzem hogy jössz még, érzem, hogy jössz még, érzem most is hazavársz még...