Új Hajnal - Az elhagyott sírhant

Van valahol messze, a temető végén,
Ahol ember nem jár, gazos bozót mélyén
Egy elhagyott sírhant, már-már alig látszik
Rajta csupán moha s vadnövény virágzik.
Benőtte már a fű, a dombja elmállott
Nem hozott rá senki még soha virágot
Itt nyugszik névtelen, a haza mártírja
Fejfájára nevét, nincs aki felírja
Magányosan pihen, feltámadást várva
Nem öntözi könnyel sírját hitves, s árva.

Emlékét feledés, mint avar a sírját
Eltemette régen, még azt is hogy hívták
Gyújts egy gyertyát a halott hősökért
Jelenüket adták a te szebb jővődért!

Kikért élt is küzdött, az életét adva
Nem tudhatják merre emelkedik hantja
Egy haszna mégis van az elfeledésnek
Sírkövére hóhér, hazug szót nem véshet.
Az átvedlett gyilkos nem lopja emlékét
Nem bajtársazza le, ki oltotta vérét
Ki egykor a fegyvert, mellének szegezte
Most nem mondhat álnok, beszédet felette.

Emlékét feledés, mint avar a sírját
Eltemette régen, még azt is hogy hívták
Gyújts egy gyertyát a halott hősökért
Jelenüket adták a te szebb jővődért!

Emlékét feledés, mint avar a s sírját
Eltemette régen, még azt is hogy hívták
Gyújts egy gyertyát a halott hősökért
Jelenüket adták a te szebb jővődért!