Presser Gábor - Megemeltek az angyalok

Reggel van, tavasz van, gyönyörű hűvös van, nyüzsögnek a madarak;
csak hallom, nem látni, nem is kell.
Becsukom a szemem, azt hiszem, máshol vagyok. És gondolkodom, vajon hol vagyok?
S akkor csöngetnek, 2 hosszút s 9 rövidet.
Megyek, kérdem: Ki az?
Hangok, nevetés. Mi vagyunk. Ki az a mi?
Hát eljöttünk, eljöttünk, hát eljöttek az angyalok.
Micsoda? Kinyitok. Nézem: ők azok! De tényleg eljöttek az angyalok!
Hm, na mondom, szép – akkor én most meghalok?
Egy frászt – mondja a legszebb, és zavarában a szájához kapott.
S a másik, aki szintén szép volt, igazán édesen vihogott:
Csak eljöttünk, meg akarunk ismerni, mert írtad rólunk azt a dallamot.
S arra gondoltunk, hogy megkérünk, adnál-e kölcsön, becsületszóra
1 kottát vagy 1 másolatot?
Nektek mindent. Valahol ott van a zongora alatt…
Vigyétek örökbe! S kérdik: Mit kérsz cserébe? Mit szeretnél…?
Én…? Egy kicsikét szállni…
És összekapaszkodtunk, és hopp, csusszantunk a levegőbe.
Csak egy kicsit, nem nagyot.
S aztán kizsivajogtak s kitolakodtak és sutty, elhúztak az angyalok.

Ha kérded, hogy hogy vagyok, én azt mondom, jól vagyok.
De tényleg, jól vagyok: megemeltek az angyalok…
Ha kérded, hogy hogy vagyok, én azt mondom, jól vagyok.
Igen, jól vagyok: megemeltek az angyalok…

Megemeltek az angyalok.