KuviK - Szardolog

úgy is elszáll az ihlet a végére
nem kerülhet mindenki a szélére
úgy is elszáll az ihlet és ott maradok
ha fényre fordulok elpirulok
az igazat látni úgy se fogod
bár közelebbről megtekintve
elég szardolog,oh elég szardolog

úgy is eljárhatod hogy meg sem nézted még hogy kivel
de szárnyak nélkül úgy sem repülhetnél el senkivel
te is érezhetnéd egyszer kétszer végre azt a
késztetést az élettől hogy ne legyen rút vége

el távolodik az éj, vele vonyítanék,
vele futok tovább, míg a szívem bírja
lehunyja a sok szemét, mire megértenéd,
újra sötétben élsz, nála nincsen drágább

úgy is elszáll az ihlet a végére
nem kerülhet mindenki a tévébe
úgy is érsz valamit hogy ha abbahagyod
hogy ha látszik hogy fázik te még se hagyod
hogy ha tél van a nyárban
a félsz van a szádban
a nyaka köré tekeredik
kígyó ablakában

hé, látom szeretni szeretnéd
mért' látod ennyire szépnek még
rég kicsit más volt a helyzeted
a színétől szebb lett a kép amit festett
nézd már kitaposott szívem kérné szépen
ide oda félre néznél értem
ugyan oda nem megy kétszer mégsem
hiába végül minden
el találhatod, bevárhatod
el ámulok, de ez mit sem számít