Szécsi Pál - Hagyjuk, szívem

Hagyjuk, szívem,
nem kell nekem piti-piti-pitizni,
Úgyis hagyom,
mondd, hogy nagyon savanyú a ribizli.
Mondhatsz ilyet, mondhatsz olyat,
hiszi-piszi neked már.
Jobb lesz, ha szép csendesen szakítunk,
a múltra fátyolt borítunk,
elbúcsúzunk szépen a kapudnál.

Légy vele boldogabb, próbálj szerencsét,
ó nem is átkozlak én. Hogy az a...
Úgyis tudom büntet a sors éppen eléggé,
jobban talán, mint én szeretném. Nohát...

Had-juk, szívem,
nem kell nekem mese-mese-mesécske,
Jó volt nagyon,
vége, tudom, fütyülök az egészre.
Nem halunk bele, én se, te se,
bár egy kicsit nekem fáj,
De azért menj csak tőlem nyugodtan,
az utad én most kiadtam,
legfeljebb majd bánod, hogy becsaptál.

Légy vele boldogabb, próbálj szerencsét,
ó, nem is átkozlak én.
Úgyis tudom büntet a sors éppen eléggé,
jobban talán, mint én szeretném. Szóval

Hagyjuk, szívem,
nem kell nekem piti-piti-pitizni,
Hidd el nekem,
hogy nem lehet szánalomból szeretni.
Ott egy troli, szállj fel reá,
s életemből utazz el,
De aztán ne jöjj vissza, ne sírjál,
ne üzenj és ne írjál,
próbálkozzál másnál könnyeiddel.
Menj el!