Szécsi Pál - Himnusz a nyárhoz

Őszi szél borzolta fák,
száz kopár új minden ág.
Mintha hívnák mind a nyárt,
tagadják az elmúlást
és a nyár zöld búcsúját.

Még néhány makacs levél
ellenáll, ha fúj szél.
Naptól várnak biztatást,
isszák bágyadt sugarát,
nem hiszik a változást.

De újra visszatér a nyár:
türelem, türelem.
Néhány hónap, s itt lesz már,
mint egy gyors szerelem.
És mint könnyű borok illatát,
élvezzük napsugarát.

Újra visszatér a nyár,
mint megtért szerető,
Ki hosszú vándorút után
hirtelen hazajő.
Megtalálja régi kedvesét,
aki rá hűségben egész évben várt.

Elmosódott néhány kép,
tűnő nyári szép emlék.
Őrzünk sok bolondozást,
tó fölött ködfátyolát,
nyári sláger dallamát.

Őszi szél borzolta fák,
felkerül a kiskabát.
Vágyódunk a nyár után,
s lámpát gyújtunk délután,
eső koppan ház falán.

De újra visszatér a nyár:
türelem, türelem.
Néhány hónap, s itt lesz már,
mint egy gyors szerelem.
És mint könnyű borok illatát,
élvezzük napsugarát.

Újra visszatér a nyár,
mint megtért szerető.
Ki hosszú vándorút után
hirtelen hazajő.
Megtalálja régi kedvesét,
aki rá hűségben egész évben várt!