Szécsi Pál - Mióta egyszer

Az emlék elől senki nem bujdoshat el,
a képek visszatükröződnek.
A hangok megszólalnak, minden oly közel,
de sajnos ez csak képzelet.

Lehajtott fejjel ülök sokszor egymagam,
az árnyak átkarolnak engem.
A csendben álmodozva minden rendben van,
de a kép, a hang az arc nincs itt velem.

Mióta láttam a szemed tiszta fényét,
azóta nem tudok élni nélküled.
Mióta megbűvölt egy pillanatnyi szépség,
azóta szeretlek én, de nem lehet, mért nem lehet.

Az álmok folytatása végleg elmarad,
az évek messze űznek tőlem.
Ha egyszer mégis árván érzed majd magad,
jusson eszedbe az én nevem

Mióta láttam a szemed tiszta fényét,
azóta nem tudok élni nélküled.
Mióta megbűvölt egy pillanatnyi szépség,
azóta szeretlek én, de nem lehet, mért nem lehet.

Mióta egyszer én Veled boldog voltam,
azóta számomra csak te létezel.
Mióta egyszer én tőled elbúcsúztam,
azóta várom azt, hogy visszaérkezel.

Mióta egyszer én veled boldog voltam,
azóta számomra csak te létezel.
Mióta egyszer én tőled elbúcsúztam,
azóta várom azt, hogy visszaérkezel.

(Próza):
Ha soha többé nem látnálak
vagy minden nap látlak,
az lassan-lassan mindegy már nekem.
Én veled alszom, és veled ébredek.
ez régen több, sokkal több, mint szerelem.