Kormorán - Az esztenán (A napba öltözött leány)

(Márton):
Felkélt a Nap, fényességét szórja szét.
Kelet felől tekint reánk, mutatja szent Fiát!

(Áron):
Márton apám! Megleltél, felneveltél!
Oltár a tekinteted. Szárnyas angyal lettél!

A Teremtő képet rajzolt elém. Márton apám!

(Márton):
A dolgaink földiek, mit láttál ábránd csupán.
Ne képzelj semmit kérlek, nézz messzire.
Úgy erősödnek a fények, nem homályban úsznak el.

(Áron):
Ismerem a törvényt:
Ne menj át az erdőn.
De erős bennem az akarat.
Atyám tudd: fiad felnőtt!

(Márton):
Apád volt a főbíró, lent a városban,
hol megjelent a gonoszság, mint rossz álomban.
Leleplezte a Vezér gazságait,
felfedte a hazugságát, cselvetéseit.

Apád volt a tisztaság, de nem hagyták élni.
Rátok dőlt egy hatalmas tölgy! Tanuljunk meg félni!
Apád feküdt vérbe fagyva, a Vezér gyilkoltatta.
Felhoztalak a hegyekbe. E helyet Isten adta!

Farkas tejjel itattalak, jöjjön meg szavad,
Anyád és húgod a városban maradt.
Neveltelek, tanítottam mi tilos, mi szabad.
Azóta tizenhétszer hullt a hó, az idő elszaladt!

Így maradtunk egyedül, hegyi emberek,
Ha visszatérsz a szabadságot
tenyeredben vigyed.

Erősen nehéz, nehéz a feladat!
Ravasz légy mint a róka!
Ne fedd fel magad!

(Áron):
Az én hazám végtelen,
nem csak a hegy, s az erdő.
Az én népem hatalmas.
Egy haza van, nem kettő!

(Együtt):
A mi hazánk végtelen,
nem csak a hegy, s az erdő.
A mi népünk hatalmas.
Egy haza van, nem kettő!

A mi hazánk végtelen,
nem csak a hegy, s az erdő.
A mi népünk hatalmas.
Egy haza van, nem kettő!

(Márton):
Ím eljött az idő, férfiú lettél!

(Áron):
Tudom mi a dolgom, tudom mire neveltél!

Ott lent a völgyben van az én hazám.
Ott lent a völgyben várnak reám.
Ott lent a völgyben van az én hazám.
Ott lent találom apám gyilkosát.

(Az összegyűlt férfiak és nők együtt):
||: Ott lent a völgyben van a mi hazánk.
Ott lent a völgyben várnak reánk.
Ott lent a völgyben van a mi hazánk,
erős a hitünk, nem lesz több pusztítás. :||

Ott lent a völgyben van a mi hazánk!