Kormorán - Álom (A napba öltözött leány)

(Mária):
Sétáltam a mezőn, liliomot találtam.
Szedtem ki a sárból, egyre mélyebbre ástam.
Kapartam a földet, egy koporsót találtam.
Kinyílott a fedél, benne magamat láttam.

(Anna):
Élek, te is élsz! Urunknak hála!
Mit Teremtőnk ránk mért, Fiára ruházta.
Visszajön testvéred, láttam álmaimban.

(Mária):
Mondd anyám, halljam még,
ne legyen legenda!

Tudd meg Anyám, az Úr megáldott,
Jézus Krisztus sebeit, testemen hordom.
Egy hajnalban az Úr, nagy fényességgel jött felém,
lelkem sietve szárnyalt, a Teremtő elé.

Kértem a jelek legyenek láthatatlanok,
alig mondtam pár szót, jöttek a fénysugarak.

(Mária és Anna együtt):
Túl kell élnünk a szenvedést,
ehhez jelt adott Istenünk.

(Anna):
Túl kell élnünk mindent,
csak így élhetünk.

(Mária):
Öt helyen testemen,
öt seb, ami vérzik,
nehéz ez a szenvedés,
boldog vagyok mégis.

(Anna):
Mária, Mária,
rajtad hogy segítsek?

(Mária): ---> (közben Anna)
Öt helyen testemen,
öt seb, ami vérzik,
nehéz ez a szenvedés,
boldog vagyok mégis.

A szeretet hatalma győz mindenen!

---> (közben Anna):
Túl kell élnünk a szenvedést,
ehhez erőt ad Istenünk.
Nincsen megbocsátás,
bosszú az életem!

Bosszú az életem!