Téveszme - Reményszenzorok

A reményszenzorok nem mozdulnak - nem mutatnak életjelet,
Hibát követsz el, hogyha elveszed, ami elveszett,
Van, kinek összes reménye kocsmai gépek keserű nyereménye,
De közel jár az idő, mikor elveszem, ami kell neked.

A szavakat kihúzod belőlem, s bár a tüskéidet nem,
a legszebb álmot az előzőek romjaiból emeltem,
Megüzenem, ahogy felénk illik: nem vagy Isten, te csak játszod.
Az utakat homályosan látod: kifürkészhetetlenek!

Mindketten tudjuk, mi lesz a vége, tudod, ha hagynám, megtörténne...
[tudom, ha hagynám, megtörténne...]
Itt leszek, amíg itt leszek,
Hisz a mérésied pontosak voltak.
A reménycenzorok megmozdultak,
Nem mutattak életjelet - én élek a remény helyett.

Megüzenem, ahogy felénk illik:
Nem vagy Isten, te csak játszod,
Az utakat homályosan látod.

Ahol az éjjel a nappalra horpad a fagyosan kéklő csillagok alatt,
A színes felhők nyugatra szöknek - a tiszta égbolt keleten marad,
A tiszta égbolt keleten marad, a tiszta égbolt keleten marad
A szavakat kihúzod belőlem, s bár a tüskéidet nem, a legszebb álmot az előzőek romjaiból emeltem.