Hortobágy Hardcore Crew - Nehezen enged

Valami eltört, talán minden mindegy,
nehezen enged, de ez mindig így megy
a kezem meg remeg, mindenem véges,
így leszek ha hiszek, néha nevetséges,
szűkös szerepem, a szívemet húzza
kígyó a fogát a patkányba fúrja
Tudtam, hogy egyszer én kerülök sorra,
de tényleg így fáj, ha át vagyok szúrva?
Nem kell a kegyelem, szar szemét szánalom,
égnek a sebeim, de múlik a fájdalom,
megint nagyot harapok, ha eljön az idő,
látom már a jövőt, újra fölhúz az erő
ide benn egy idegen vigasztalna szelíden,
meleg még a hangja, de nem kap helyet bennem,
csak folyton felfeszít és lassan rág belül,
árad a méreg a vénába került,
elterül. Mibe kerül? Majd kiderül, ha lemerül,
értelmem védtelen, ennyi csak az életem bére...


A kardod éle, túl mélyre ért le!
Megmártóztam a vér ízében.

Még vár egy rég kezdett pohár,
az alja már kicsit zavaros lent mélyen fáj,
hogy vár a vég, ellep majd a föld,
ki ragasztja meg majd a mindent, ha összetört?




A nyelvem olyan keserű, epe ízű vérem,
szétmarja a számat, szilánkos a térdem,
ködös, rohadt reggel, ittas még az álom,
kutatom a nyomokat, belül nem találom,
hova lett a haragom? Ki lopta el nem tudom,
düh marad és félelem, sárba tiport éveken
nagyon mélyre kutatok, csak magamba markolok,
semmilyen gaz nem terem, acél hideg szívemen,
ide bent az idegen, lyukat üt az életen,
meleg még a vérem, de alig mozdul bennem,
a kereszt meg feszít, szétszakadok belül,
ahogy a dárda vége a húsomba merül.
ide bent az idegen, lyukat üt a szívemen,
meleg még a vérem, de alig mozdul bennem,
a kereszt meg feszít, szétszakadok belül,
ahogy a dárda vége a vénába merül.