Omen - Remélem rémálom

Rám tapad lassan az éj,
fülembe üvölt: "Nem kell hogy félj!"
Tele a város, teli a Hold,
ez az éjszaka mindent megold.

Őrzöm a titkom, félek, a halálom látom.
Érzem a vesztem, remélem rémálom.

Itt ma nincs menedék, fent vigyorog a Hold!
Nem vár több mentsvár, lazán kiröhög a sors!
Csend és fagy, és hideg érintés - a halál közelebb lép.
Hív, vár, készüljek – tudom közeleg a vég.

Belém költözik lassan az éj,
megszáll valami ördögi kéj.
Végre magamhoz térek,
nem kezdődöm, csak véget érek.

Vágyom egy szóra, hogy jó és rossz ketté váljon.
A káosz megforgat, remélem csak rémálom.

Itt ma nincs menedék, fent vigyorog a Hold!
Nem vár több mentsvár, lazán kiröhög a sors!
Csend és fagy, és hideg érintés - a halál közelebb lép.
Hív, vár, készüljek – tudom közeleg a vég.

Vágyom egy szóra, hogy jó és rossz ketté váljon.
A káosz megforgat, remélem csak rémálom.

Itt ma nincs menedék, fent vigyorog a Hold!
Nem vár több mentsvár, lazán kiröhög a sors!
Csend és fagy, és hideg érintés - a halál közelebb lép.
Hív, vár, készüljek – tudom közeleg a vég.