Tape Underground - Hátra

Az érzékelés, az észlelés vörösen ízzó jeleiből
Pecsét hátunkon a múlt
Nem hagy erőt visszafordulni
Az eseményhorizont megfakult

Annyi a sok kis üresség bennem,
Akár a hamutálamban a csikkem
Egymás kertjeiben bársonylevelű árvácskák az emberek
Önmagukba roskadó csillagok
Az élet ilyen veletek
Minden kisebb akar lenni,
Hogy egyre közelebb tudjon bújni
Pedig a mindentől távolodás melegét érzi, semmi mást

Ha valaki rád köszön,
Köszönj vissza
Ha valaki szembejön,
fordulj másfelé
Ez a világ csak az elég gyorsaké

Aki a párkányra áll,
A mélység hitvese
Aki a túlvilágra néz,
A sötétség keze
Aki mindent összegyűjt,
Sokat veszít és keveset alszik
Aki mindenen folyton változtatna,
Állandóan haragszik

Lépj kifelé
Haladj befelé
Fordulj előre
Hallgass hátra
Vége lesz nemsokára

A rétről el, be a fák közé
A legmagasabb sziklák közé
Solymok szárnya alá
Mindegy, csak hátra
Önmagunk alá
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra

Ha sokat foglalkozol vele,
Addig örül
Ha sokat gondolkodsz rajta,
Nem sikerül
A munkába álmodozni küld
Az eseményhorizont megfeszült

Annyi a sok kis üresség bennem,
Akár a hamutálamban a csikkem
Egymás kertjeiben bársonylevelű árvácskák az emberek
Önmagukba roskadó csillagok
Az élet ilyen veletek
Minden kisebb akar lenni,
Hogy egyre közelebb tudjon bújni
Pedig a mindentől távolodás melegét érzi, semmi mást

Ha valaki rád köszön,
Köszönj vissza
Ha valaki szembejön,
fordulj másfelé
Ez a világ csak az elég gyorsaké

Aki a párkányra áll,
A mélység hitvese
Aki a túlvilágra néz,
A sötétség keze
Aki mindent összegyűjt,
Sokat veszít és keveset alszik
Aki mindenen folyton változtatna,
Állandóan haragszik

Lépj kifelé
Haladj befelé
Fordulj előre
Hallgass hátra
Vége lesz nemsokára

A rétről el, be a fák közé
A legmagasabb sziklák közé
Solymok szárnya alá
Mindegy, csak hátra
Önmagunk alá
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra
Mindegy, csak hátra