László Attila - Ha elfogy a levegő

Ezeregyszer álmodoztam róla,
de nem tudtam, hogy válhat valóra …
Jött a zaj, jött a fény, aztán jöttem én,
és érkezett egy új remény,
és érkezett egy új remény.
:
Ha elfogy a levegő,
olyan felemelő,
ha ezer szív így együtt dobban.
Ha elfogy a levegő,
az érzés oly lebegő,
a csillagok közt találtam magam…

Sosem vett még körbe ennyi ember,
a szívük úgy tele volt szenvedéllyel.
Jött a zaj, jött a fény, aztán jöttem én
és érkezett egy új remény,
és érkezett egy új remény.

Ha elfogy a levegő,
olyan felemelő,
ha ezer szív így együtt dobban.
Ha elfogy a levegő,
az érzés oly lebegő,
a csillagok közt velük szálltam.

Ha elfogy a levegő,
olyan felemelő,
ha ezer szív így együtt dobban.
Ha elfogy a levegő,
az érzés oly lebegő,
a csillagok közt találtam magam…

Mindenki csak engem néz,
már szinte hozzámér minden kéz.
Mindenki valamit vár,
lassan látom már,
hogy mi várhat még rám…

Ha elfogy a levegő,
olyan felemelő,
ha ezer szív így együtt dobban.
Ha elfogy a levegő,
az érzés oly lebegő,
a csillagok közt velük szálltam…

Ha elfogy a levegő,
olyan felemelő,
ha ezer szív így együtt dobban!
Ha elfogy a levegő,
az érzés oly lebegő,
a csillagok közt találtam magam …

Ha elfogy a levegő,
az érzés oly lebegő,
a csillagok közt találtam magam …