Itt járt Mátyás király - rockopera - Koronázás

Kar: Áldott légy, aki valaha e nagyszerü, dús üde földet e vitézi népnek adád!
Áldott légy, aki hazasegítetted újra a szent koronát!
Hallgasd meg a magyarok imáját: áldd meg az ifjú Mátyás királyt! Vivát!
Áldd meg Uristen az ifju királyt! Áldd meg Mátyást! Vivát! Vivát!

A kórustétel végére Vitéz János felkeni és megkoronázza Mátyást. Hirtelen váratlanul megérkezik Markal.

Markal: Uram, most légy erős! Szép feleséged vajúdni kezdett,
Idő előtt szült fiat neked, s úgy megszenvedett;
Nem bírta szíve, s fiad is véle meghalt.

Mátyás előreszédeleg, a koronázásra összegyűltek dermedten állnak.

Mátyás: Magasságos Isten az égben,
Egyik kezeddel miért adsz,
Ha a másik kezeddel elveszel?
Fényes jövőm fürdött a fényben,
De minden álmom, hiú reményem,
Kettős gyászom borítja fel.
Mit ér a hatalom? Mit ér az érdem?
Szívem temploma romokban áll!
Elhagytál, eldobtál, megöltél engem!
Országunk élén egy halott király!
Élet, halál, üres szavak!
Mit ér most mindez, szívem, ha megszakad?
Mit ér az erő, ha nem épít, nem gyógyít?
Elmémből elszállt minden gondolat.
Mért hagytál el?
Kormány nélküli hajóvá váltam.
Mért dobtál el?
Utánad mennék, ha bírná a lábam.
Mért szöktél meg?
Hol keresselek, merre talállak?
Mért loptál meg?
Elvittél minden reményt és vágyat!
Elloptad a közös jövőt!
Elloptad a ránk szabott időt!
Elloptad a szerelmes múltat!
Magaddal vitted örökre fiunkat.
Állhatatlan, csalfa, gaz!
Nincs kegyelem és nem maradt vigasz!
Nem hagytál reményt és nincs jövő.
Túl gyenge voltál, drága nő.
Magasságos Isten az égben,
Szeretet nélkül mit ér a rend?
Miért bünteted azt, aki vétlen?
Néma lelkemben ordít a csend.
Halotti lepled beborít, amig élek.
Bárhová megyek, velem lesz mindig, mint örök kísértet.