Scage - Hulló falevél

Intro:
Egy hulló falevél a szélben,
Az vagyok én,
Lefelé a fáról földet ér.
Hit nélkül az ember mit sem ér,
De én maradok csak csendben
Egy hulló falevél...

Vers:
Utolért a hangod, már nem félhetek tőled,
Itt egyedül a félelem az, ami embert ölhet.
A Napba nézek és mégis fázik az arcom,
Én küzdök helyetted, pedig ez nem az én harcom.
Tudod, annyira szeretnék néha egyedül lenni,
Másoktól nem zavartatva a fűben elfeküdni és
Téged arra kérlek, hogy maradj egy kicsit csendben,
Majd akkor beszélj, ha úgy érzed, hogy szeretsz és minden rendben.

Refrén:
Nézd, ahogy a szél sodorja szét,
Amit már elértél,
A fájó pillanat már csak emlék,
Bennem még tovább él.
Velem vagy nélkülem,
Te akkor döntöttél, fáj még,
Mindent, ami szép volt
Félresöpörtél.

Vers:
Érzem az ajkad és érzem az illatod,
A fülemben cseng még az utolsó mondatod.
Azt mondtad: „Ne féljek!”, de sok szar, ami körbezár,
Egyedül a milliók között nem bírom már!
Ezer tükörképem szembe jön velem,
És már nem találom köztük a saját életem.
Térden állva kérlek, kulcsolom két kezem,
De ujjaim közül kipereg szánalmas életem.

Outro:
Falevél a szélben, az vagyok én
Lefelé a fáról szép nyugodtan földet ér.