Gubik Petra - Egy élet, több halál

Kihűlt minden.
A Halál eljött, s itt hagyott, nem vitt el innen.
Létem sír lett.
Alvadt véremet űzte szívem, meg nem állt.
Csak vert tovább.

Az éjnek vásznán
csillagokból rajzolt arcod néztem árván.
Vártam, hogy az ég elküldjön hozzám,
s rám találj,
valóra válj.
Az álom elhozott hozzám, s itt hagy talán.
S ha csak álom,
fel ne ébressz, álmodjunk tovább!

Hány el nem csókolt csók, mit őriz még a szánk…
Hány kimondatlan szó… miért nem mondjuk ki hát?
Hány meg nem írt levél… és mennyi legyen még?
Minden szó úgy fáj, itt bennem ég.
Hány el nem ölelt őrült ölelés…
Mennyi el nem dobbant szívverés…
A tél még erre jár,
s a tavasz késik bár,
de lesz még nyár.

Nézz rám kérlek!
Láss meg engem, itt vagyok! Nézd, újra élek!
Ne ölj meg, kérlek!
Ne ölj meg újra minket, élnünk kell, támadjunk fel!

Mennyi édes csók, mit őriz még a szánk…
Sok ki nem mondott szó… miért nem mondjuk ki hát?
Hány meg nem írt levél… és mennyi legyen még?
Minden szó úgy fáj, itt bennem ég.
Hány el nem ölelt őrült ölelés…
Mennyi el nem dobbant szívverés…
A tél még erre jár,
s a tavasz késik bár,
de lesz még nyár.

…mennyi el nem dobbant szívverés…
Vagy tiltakozni kár, hisz nekünk ennyi jár…

…Egy élet, több halál…