Szűcs Judith - Nem volt már rég

Valahonnan ismerős az utca,
A házfalakból néhány kődarab,
A pocsolyákból csak az eső köszön vissza,
Meg az árnyék ott, az öreg híd alatt.

Valahonnan ismerős az utca,
Valamikor szép volt, nagyon szép,
A pocsolyákból csak az eső köszön vissza,
Helyettem sír az ég.

Nem volt már régen velem,
Nem volt már rég úgy velem senki, de senki,
Nem volt nekem utánad az életemben semmi,
Nem volt nekem utánad nem volt nekem senki,
de senki,
Nem volt nekem azóta az életemben semmi.

Valahonnan ismerős a presszó,
Kívül csúnya, de belülről se szép,
A tanár úr még mindig két cukorral issza,
S mindenkinek köszön, úgy mint rég.

Valahonnan ismerős az utca,
Valahonnan ismerős ma még,
A pocsolyákból csak az eső köszön vissza,
Helyettem sír az ég.

Nem volt már régen velem,
Nem volt már rég úgy velem senki, de senki,
de senki,
Nem volt nekem utánad az életemben semmi,
Óóó...
Nem volt nekem utánad nem volt nekem senki,
de senki,
Nem volt nekem azóta az életemben semmi.
Óóó...
Nem volt nekem utánad nem volt nekem senki,
de senki,
Nem volt nekem azóta az életemben semmi.
Óóó...
Nem volt nekem utánad nem volt nekem senki,
de senki,
Nem volt nekem azóta az életemben semmi.
Óóó...