Kocsis Tibor - Valahol elrontottam

Veled vártam a napot, hogy ébredjen fel
Az álmos város, és minden ember
Együtt álmodtunk,
Miénk volt a nyár

Ezer emlékkép
Ami ránk tör, majd hiszen látom már
Hogy a hűs hajnalt máshol éled át
Itt a vége már

Hol az érintés, a pillanat?
Miért hittem azt, hogy örökre megmarad?

Ref:
Nincsen akiért, szívem dobban
Érzem valahol, elrontottam
És nem tudom miért
De várok szüntelen.
Minden, ami volt, elvesztem
Hol van a remény, amit elengedtem
De eljön majd a nap
Mit várok, úgy hiszem.

Néha jó egyedül,
az érzésekkel
A nélküled ébredt fáradt reggel
Az éjszakát, magam töltöm el

Még is ott vagy velem
Ugyanúgy, mint régen
A lélegzeted épp úgy érzem
De ha kérdezek, senki nem felel.

Hol az érintés, a pillantás,
Amit nem adhat meg, soha, senki más?

Ref:
Nincsen akiért, szívem dobban
Érzem valahol, elrontottam
És nem tudom miért
De várok szüntelen.
Minden, ami volt, elvesztem
Hol van a remény, amit elengedtem
De eljön majd a nap
Mit várok, úgy hiszem.

Nincsen akiért, szívem dobban
Érzem valahol, elrontottam
És nem tudom miért
De várok szüntelen.

Várok rád

Ref:
Nincsen akiért, szívem dobban
Érzem valahol, elrontottam
És nem tudom miért
De várok szüntelen.
Minden, ami volt, elvesztem
Hol van a remény, amit elengedtem
De eljön majd a nap
Mit várok, úgy hiszem.
úgy hiszem.