Blind Myself - Magyar világvége

Egyre nő ez a lemaradás,
ahogy menekülök magam elől,
pedig ez nem elsorvadás,
csak belém fásult a reménykedő.

Ugyanúgy szürke vagyok én,
aki fekete-fehérnek született,
majdnem mindig a közepén
a világ peremének.

A véget várni kell.
ó, ez annyira magyar...
És ha kevesebb leszek is eggyel,
annyira édes a fanyar.

Részekre bomlott az egység,
mégis a remény válaszol.
Hol a született elégedettség?
Ki tanít itt a jóllakottságról?

Átkozott egyetnemértés,
máskor meg egymásbaborulás,
most hol van a középérték,
ha minden arcon ott a koldulás?

A véget várni kell,
ó, ez annyira magyar...
És ha kevesebb leszek is eggyel,
annyira édes a fanyar.

Itt mindig fájni kell,
ó, hogy elmúljon hamar...
Ez ugyanúgy jellemez engem is,
ez annyira magyar.

Egyre nő ez a lemaradás,
ahogy menekülök magam elől,
pedig ez nem elsorvadás,
csak belém fásult a reménykedő.

A véget várni kell,
ó, ez annyira magyar...
És ha kevesebb leszek is eggyel,
annyira édes a fanyar,

Itt midnig fájni kell,
ó, hogy elmúljon hamar...
Ez ugyanúgy jellemez engem is,
ez annyira magyar..