Extazis - Új szelek fújnak

Vakon sétálsz a sötétben
A lábnyomod is eltűnt már
A szíved hangosan dobog
Az ismeretlen út rád vár

Egy esőcsepp az arcodra hull
Csak a hold világít felletted
Szél fújja a faágakat
Félelem tölti el a tested

Üvöltenél , de nincs erőd
Torkodból a hang elszállt
Úz út szélén üvegszilánkok
Ember itt már régen járt

A rossz idők is elmúlnak egyszer
Helyetted is jön majd más
De nem nyújt vigaszt mégsem
Mert nem lesz többé folytatás

Más lettél, de menj tovább
Nyisd ki álmod kapuját
Új szelek fújnak a város felől
Ne szólj hát, ne szólj még
Menekülnél, de mondd miért
Csak elbújnál az árnyékod elől

Kiűztek az otthonodból
Nézd magadra maradtál
Senki nem segít már rajtad
Tőlük meg is halhatnál

Csalódtál, de rájöttél
Hogy púp voltál a hátukon
Nem tetszett az életmód
Hát barangolsz hosszú utakon

Semmid sincsen már
Csak a gitár lóg a kezedben
Arra gondolsz néha
Mit tennének a helyedben

A rossz idők is elmúlnak egyszer
Helyetted is jön majd más
De nem nyújt vigaszt mégsem
Mert nem lesz többé folytatás

Más lettél, de menj tovább
Nyisd ki álmod kapuját
Új szelek fújnak a város felől
Ne szólj hát, ne szólj még
Menekülnél, de mondd miért
Csak elbújnál az árnyékod elől