DrasztikAkusztik - Játsszuk azt

Játsszuk azt, hogy újra élünk,
Háború szülte gondolat.
Félve húzódsz a hegy mélyére,
Újratervezed önmagad.
Fényes a város, de most nem a lámpák
Világítják az égboltot.
Üstökösként húzzák a csóvát
Az irányított árnyékok.

Csöndes a tél, ha a hó-hamu közt, lám
Semmi többé nem mozdul,
Egy karral, egy lábbal majd duplán számol
A rendjel mögötti árnyékúr.
Nincs már város, csak temploma áll,
A lyukak között megül a dér.
Felálhatsz újra a téglahalomra,
"Fekete zászlót szaggat a szél."

Játsszuk azt, hogy újraéled,
Játsszuk azt, hogy fáj

Játsszuk azt, hogy újra fázunk,
Egy rongybabába kapaszkodsz,
A tűz szikrája mélyre nem nyúl
Kívül lehet jó, de belül rossz.
Holnap együtt megyünk a sírhoz,
Melyet jel nélkül is megtalálsz,
Anyád kendője fekszik a halmon
Szövetbe burkolt árulás.

Játsszuk azt, hogy újraéled,
Játsszuk azt, hogy fáj

Mint a hullám a gáton, ha megtörik,
Az akaratgyenge elbukik.
Megyünk előre tömött sorokban,
A fegyverünk halál.

Csillag és pompa és asszonyok csókja
És ütközet éltet, és harsan a nóta
Az emberi szörnyből alkotott horda
Dicsőségre vár.

Játsszuk azt, hogy meghal végleg
Játsszuk azt, hogy fáj

Játsszuk azt, hogy nem menekülhetsz,
A romok között is fölébed érek,
Ha valaki meghal a helyébe lépek
Milliárd emberárny.

Játsszuk azt, hogy meghal végleg
Játsszuk azt, hogy fáj