Presszó Tangó Libidó - Három biciklista

Három biciklista megy lefelé az úton
Aki a bokor mellől nézi őket az én, Iszákos Newton
Lábak mennek föl-le, kerekek mennek körbe
A bolygók is, mintha láncokkal lennének körbekötve

A kiszámíthatatlant vajon ki számítja ki jobban
hogy hány gé maradt még meg a szappantartótokban
Albert Einstein tudta, de azt nem számíthatta ki mégsem
Hogy éppen Johannes Kepler fetreng bennem egy nem euklideszi térben

Három biciklista, mennek összenőve
Aki a bokorba bemegy az én, de aki kijön az Jacob Böhme
Szürke gomolygás van, hogy ki kinek lesz nője
Folyton folyó fiatal folyók párolognak el a kénes levegőbe

Ha elpattanna a bowden, ami köti az agyat és a vázat
Kifröccsenő fehér vérem összeérzelmezné a tájat
A réten szalmabábú, kezében kereplő
Megint statiszta lesz a lélek és Isten a főszereplő

Három biciklista, kanyar jön bedőlnek
Koccints velem Eckhart Meister, hódolat a téridőnek
Most már meg kéne állni inni, lassítva verni az asztalt
De a fejekben fék már nincsen csak beton, kavics meg aszfalt

Három bicilista, eltűnnek az úton
Aki a bokor mellett fekszik, az én, Iszákos Newton
Előbb szél, aztán csend lesz, a világ kivánó terpesz
De a fejedben benyomok egy gombot, te meg üvöltve nyomatod az Om-ot