Muri Enikő - Amikor minden összedől...

Mérgébe fulladt láz,
millió sebből vérző szív.
Értetlen meddő vágy,
keserű álmot hoz, haragot szít.

Amikor minden összedől,
s belül úgy érzed nincs jövő,
egy percig fékezz várj!

Hogy amikor ránk virrad a nap,
ne legyen, szálka mi megmarad,
mit később majd megbánsz.

A háborgó vad óceán,
elpusztít mindent, mi az útjába áll.

Ki a társad, a szíved, a véred?
Ki a tűzön is átrohan érted? (Védelmezd míg élsz, bárhogy fúj a szél!)
Ki a minden, a kezdet, a végzet?
Ki a bajban a hű menedéked? (Védelmezd míg élsz!)

Van az úgy,
nem hat már a szó.
S valahol messzebb volna jó,
gyógyít a távolság.

Hisz amikor újra visszatérsz,
amikor tisztul már az ég,
nem hajt a bosszú már.

A háborgó vad óceán,
elpusztít mindent, mi az útjába áll.

Ki a társad, a szíved, a véred?
Ki a tűzön is átrohan érted? (Védelmezd míg élsz, bárhogy fúj a szél!)
Ki a minden, a kezdet, a végzet?
Ki a bajban a hű menedéked? (Védelmezd míg élsz!)

Ha túlfeszül, a régi húr.
Ha elszakad már nem zenél tovább.
Ha túlfeszül, a régi húr.

[×2]
Ki a társad, a szíved, a véred?
Ki a tűzön is átrohan érted? (Védelmezd míg élsz, bárhogy fúj a szél!)
Ki a minden, a kezdet, a végzet?
Ki a bajban a hű menedéked? (Védelmezd míg élsz!)