Muri Enikő - Ne ments meg

Mint porszem a szélben,
Az álom elrepült.
Most látom,
Már túl kevés a szó.

Még százszor el vérzem,
Ha látom összetör.
A lelkem egy kiszáradt tó.

Ha egyedül vagyok elhiszem,
hogy az én hibám az egész.
Ilyenkor rám szakad az ég.
Nem is értem hogy hogy lehet,
Hiszen jobb ez így hogy ég veled.
Én erre vágytam rég.

Belőled már nem kérek,
Töröltem mindent végleg
Tudom hogy kár belénk a szó.
Ezernyi sebből vérzek,
Vissza már úgy sem nézek,
tudom hogy új nap virrad vár rám a jó

Kérlek ne ments meg most tovább léptek,
Elhagyom a várost az élet elsodor.
Félek de értsd meg hogy csak az utam járom egymagam.
Én tudom honnan s merre visz az út.

Néha bánt néha felkavar,
Néha visszavágyom még.
Ilyenkor az ég is máshogy kék.

Nem is értem hogy miért van ez,
Hiszen jobb ez így hogy ég veled.
Én erre vágytam rég.
Belőled már nem kérek,
Töröltem mindent végleg
Tudom hogy kár belénk a szó.
Ezernyi sebből vérzek,
Vissza már úgy sem nézek,
tudom hogy új nap virrad vár rám a jó

Kérlek ne ments meg most tovább lépek,
Elhagyom a várost az élet elsodor.
Félek de értsd meg csak az utam járom egymagam.
Én tudom honnan s merre visz az út.

(úgy is ha fáj)
Megyek hozzád hív az élet.
(úgy is ha fáj)
Visz az út most földön s égen.
(úgy is ha fáj)
veled a tűz most újra éled
(úgy is ha fáj)
Az emléked már nem fáááááj.

Félek de értsd meg hogy csak az utam járom egymagam.
Én tudom honnan s merre visz az út.