Kockaéder - Tart az e felé

A sorozat oly nehéz, a vállamon a súly:
Ha nem oldom meg most, itt, ezt nem élem túl.
És épp az orrom előtt áll az oktató,
Nézi már az órát, hol a puska, ó!
Megbecsültem a tagokat, megvan már a sejtésem is.
Felidézem, hogy hogyan is szól a függvényanalízis:

R: Tart, tart az e felé,
Limesz egy plusz egy per n, az n-edik hatványa merre jár?
Tart, tart az e felé,
Szigorú monoton, és érzem, hogy a határérték kisebb háromnál,
De a szuprémuma hol van már?

Ha létezik egy nagy k, amire minden n,
an kisebb k-nál, az nagyon jó nekem.
De mi a minimális felső határ?
Mert eddig nem láttam be, csak az egzisztenciát.
Ismeretlen a korlát, irracionális talán,
Euler emlékére nevezzük e-nek, és jelöljük így ezután.

R: Tart, tart az e felé,
Limesz egy plusz egy per n, az n-edik hatványa merre jár?
Tart, tart az e felé,
Szigorú monoton, és érzem, hogy a határérték kisebb háromnál,
De a szuprémuma hol van már?

R’: Tart, tart az e felé,
Szumma egy per n faktor, n fut 0-tól végtelenig
Tart, tart az e felé,
Szigorú monoton, és érzem, hogy a határérték kisebb háromnál,
De a szuprémuma hol van már?