Colombre Band - 7.14

Hét óra tizennégy, mit szólnál, ha kivennéd a kést a szívemből?
Nyolc óra negyven, egy kis, só landol a sebben és egy mosoly a szemedből
Háromnegyed dél van, az asztalon vér van, figyelem, ahogy elhagyod a ringet, baby
Talán az éggel egykorú, ez a szerelem és háború,
Történhet bármi neked ugyanúgy, menetel csak a véred!

Rossz álom éjjel, rémálom a reggel:
Még mindig itt vagy és szögekkel, szentesíted a békét
Nézed, ahogy élek: latex és lélek,
Fekete álarc mögött remegve várod a végét

Üres a tár, kattan a zár,
kidoblak, ha már magadtól nem mozdul a tested
Gyilkosan nézel, szemed, mint a lézer, én csak nevetek,
Ahogy gyönyörű arcod harci színekre fested

A reggel majd megcsinál, az élet majd megkínál
Valami egész mással, jobb lesz , hidd el, eltűnik a régi báj
És csak te maradsz, nem lesz álarc, ha lemaradsz, az sem párharc látod
Most már senkivel, csak a nyugalmas magány

A reggel majd megcsinál, az élet majd megkínál
Valami egész mással, jobb lesz , hidd el, eltűnik a régi báj
És csak te maradsz, nem lesz álarc, ha lemaradsz, az sem párharc látod
Most már senkivel, csak a nyugalmas magány