Kovács András Péter - Hablegény

Zamárdi a lakhelyem
És kókuszfagyi a naptejem.
Minden este nézem a naplemen...tét.
Komppal járok Tihanyba,
Ahol úgy hívnak, hogy "a piranha",
Mer' a cakkos fogsort én hoztam divatba.

A csajozási esély egyenlő,
Mindegy, ki jön, csak legyen nő.
De köszönöm, maradok agglegény,
Mert én vagyok a balatoni hablegény.

A strandon szól a popzene
És megakad rajtam a nők szeme,
Hogy alacsony vagyok vagy csak fekszem-e.

Míg a Nap a kék égen átoson,
Nekem gumimatrac a vánkosom.
Azon érlelem a sajtos-tejfölös lángosom.
Nem vonz flancos étterem,
Csak a zsíros, büfés élelem.
A palcsintát is hekkel bélelem.

Aranybarna a sörhasam,
Kisfröccsel hűtöm magam.
Vonz a nádas, a vadregény,
Mert én vagyok a balatoni hablegény.

Klottgatyába öltözöm,
Dinnyére, sörre fröccsözöm,
A parti sétányt egyedül öntözöm.

Délben is a napon heveredem,
Mert égésfolt van a fenekemen.
És augusztusra egy kicsikét szenesedem.
Éjszakánként pecázom,
Meg a haverokkal jól elázom,
A Simsonnal a rendőrt lerázom.

A sörömet a stégre leszegezem,
Míg kukoricával keszegezem.
A Loch Ness-i szörnyet is kifogom én,
Mert én vagyok a balatoni hablegény.

Ha ősz borzolja már a tót,
Én bezárom a bungalót.
Idén is nyarlatam egy hullajót.
Idén is nyaraltam egy bitang jót.

Örök agglegény a balatoni hablegény.