Defi-Brill Zenekar - Nyomokban ezt-azt

Néha elgondolkodom, mért ide születtem,
A gólyapostázóban elkeveredhettem,
Néhány utcával s pár országhatárral,
Idébb tettek le s lett több egy szamárral.

Egy nyelvet beszélünk, még sem értem a szót,
Az élet csupa apró betű s nem adnak hozzá nagyítót,
Lépten, nyomon átvernek s esküsznek így a jó,
Csak azért rossz most nekem, mert süt a nap vagy hull a hó.

Valódi tejcsoki gyomromba lyukat nem mart,
Tömik csak belém a sok jellegű élelmiszart,
Az orvos kitárt kézzel hallgatja a sok bajt,
Egy cetlit nyom kezembe s lejt egy hattyúdalt.

Néhány dilibogyóval mit a TB nem támogat,
Lettem még szegényebb, s ihatnék akár savat,
Különbség az eredményben nem mutatkozhat,
A vége úgy is az lesz, lenyúlják a nyugdíjamat.

Ahogy öregszem egyre inkább belátom,
A pénz a csillogás nem segít a magányon,
Egy társ a legjobb ihlet, minden más csak díszlet,
Ketten együtt jó lesz, bárhol a világon.

Embernek maradni nem könnyű feladat,
Ha statisztikát rontó légypiszoknyi adat,
Vagy e szép hazában otthonra nem lelsz,
A nagy fazéktól távol, nekik nyalsz vagy útra kelsz.