Copy Con - Intro

2012 amikor a fény, hadba hívja megtört katonáit. S a legbelsőbb mélységekbe szállva alá csalogatja felszínre gyötrelmeink habzó szájú démonjait. Hogy a felszínen megmérettessék az új világ viadala. Felébred az igaz lelkű, megrázza magát, leveti fogcsikorgó álmainak, könnyáztatta, rikoltó nehéz köpönyegét. Felfényezi újra, szívének ronthatatlan kardját. S tükörként tartja azt, az első ébredő nap, aranyló sugarainak szentségébe. Magához hívva a bátrak, vörösbe öltözött angyalait.
Az időknek mutatói, tébolyult táncba kezdenek a temetetlen múlttal, felfoghatatlan elménk, porladó parkettjén. Míg szédítő keringőjük, meg nem feszíti újra meggyengült szárnyaink. A halálból térnek vissza, büszke dallal, a szeretet rég feledett gyermekei. S fáklyaként lobogó, tiszta tekintettel vezetnek a legrégibb igazságnak oltára elé. Beforrottnak hitt sebek szakadnak majd, hamis igazságban fürdőző félelmek karmai által. A valóság tükre mögött, gyávaságról suttognak majd, megcsúfított torz képek. Az igazság ösvényére, mardosó könnyek mögül léphet, csak egyszerű halandó. Míg akarunk, elveszik. Mit nem akarunk, azt kapjuk egy új világért cserébe.
Fogadd el! Köszönd meg hálával, majd lépj tovább! Ki szeretettel nyújtja át önmagát a becsület oltárán, azé lesz az új világ. Szeresd magad, és magad által mindenki mást! Benned él a szabadság!