ATF - Véletlenek

Artone:
véletlen nincsen csak kéretlen kapott
De nekem az életben ez valahogy mindig mélyebben hatott
a kényszerek között szétmálló napokba
könnyedén zárkózhatok be s félálomba vonja
az életem a félelem, pedig az élet spontán kerek
én a keserűt is lenyelem az ízetlen kis morzsák helyett
de nem ritka az ad hoc- kapok az ingyenes friss forráshelyek
Ezért hagyok az életemben Istennek is mozgásteret
Lot
Kurva nagy tó, középen csónak, én meg kösz szépen,
Jól vagyok, csak a tetteim kötélen lógnak,
Mer' én evezek ugyan, de ha sötét lesz holnap,
Vagy vihar jön fölém, az talán több évre szól majd...
A terv csak egy törékeny jóslat, ha nem jön össze,
A véletlent okoljuk, hogy a sorsunkat megkötözte.
Ki azt hiszi, mindent irányít, még nem áll készen,
Hogy átvészelje azt is, ami nem történhet másképpen...

Refr.
Ha az élet kissé életlenebb,
Hagyd hagy jöjjenek a véletlenek
S ha végül helyére kerül minden képtelen kocka
Elmerengsz hogy vajon a véletlen hozta!?

Ha az élet kissé életlenebb,
hagyd hagy jöjjenek a véletlenek,
s ha végül helyrekerül minden képtelen kocka
majd kérdezheted tényleg véletlen volt-e

Lynx:
a saját valóságom vesz körbe, kietlen kánaánként
negyed század pora rajta, ilyen lett már a látkép
bor a bajra sincs már elég, a sors kérlelhetetlen
jót akarva keresem helyem a véletlenekben
de a párkák vezette ábránd csak a sors
miben vakon bolyongó énem járkált valahol
nekem derogál a direkt, a sok jogi abrakadabra
megszokásjogommal bízom a szabadakaratba'

Artone:
Nincs kötetkompozícióm mert minden szöveg torzó
Engem a nyelv-forma egyben tart, bár nincs pol pozícióm
De az éneklő hímhoszteszekre tíz hosszt verek
ha nyelv sima salakjára dísz koszt vetek
a jövőt tervekkel mint bőröd pirszingekkel díszíted fel
de ha allergiád lesz rá az arcod papírszint vesz fel
életem fonala nem fér a társadalom tű fokán át
de a hitem magammal viszem mint hamuba sült pogácsát


refi

Lot:
Ha tehetném, a saját metszetemből kijönnék, mer' ez szűk,
A történelemben meg az összes okot észrevesszük...
Másképp fest a tág kép, mi meg magunkba zárva
Nem látjuk át még az alaprajzot: túl nagy ábra...
Hatás-ellenhatás, az eleje óta mozgás van,
Csak Isten tudja, merre tart... Bár jeleket szórna, hogy lássam!
Lehetek pont ma pompásan, de az én medremet most ássa
A véletlenek sodrában a keretek formabontása!

Lynx:
a véletlenek, térkép helyett ingyen navigálnak
ezért mértéktelen hódolok minden sarki bárnak
esélyt ad hoc adok mindent napnak, évnek
de hanyag énem részleteket is nagyban néz meg
itt lokális a szokás is, hogy ember ember farkasa
ez a végtelenben elcsukló nemzetemnek halk szava
opálos múltból csiszolt kristályos jövőképek
lesz örömének a véletlenekbe fáradt közönségnek

Refi (2X)