ATF - Szeretni (közr. Dúcz Erzsébet)

LoT
Mondd, mit tennénk, ha az élet püfölne,hányszor tet-
tük ölbe a kezünk és nem néztünk tükörbe?
Hányszor lázadtunk, próbálva szeretni,
Nem esni kómába, szólj rám, vagy nevess ki,
Én mégis fájlalom, hogy hányan nőnek fel
Apa nélkül, a földről végül sok föl sem kel...
- Ábrándok sártengerében úszva zárt szemmel,
Utálja magát, de szeretni mást sem mer...
Attól fél, hogy ismeretlen térfelet tár fel,
Így ténfereg tovább, és ez éveket átszel,
Mélyre megy, ameddig nem látsz el, ez páncél,
Mindene magáncél, - adni nincs hátszele..
- Úgy kezel, ahogy bánsz vele, ez üzlet,
Nem szeret, mert nem élte meg, hogy azzal leküzdhet
Meredélyeket, mer' veszélyek hegyormain
A léleknek formalin.... A szeretet
Sok mindent eldönthet, de nem hozhat törvényt,
Néha az ad legtöbbet, kivel a legrosszabb történt...
Így ad önként, így iktatja ki az önkényt,
Nem lelnénk több fényt, ha megölnénk...
Mer' van aki a végnél, valaki az élete felétől,
Művész vagy fizikus, a végtelen felé tör,
Nem tör meg, erőt ad, pont ez késztet feledni,
Mert csak a szeretetünk az, mi természet feletti!

Refr.
Vajon nincs-e minden veszve, ha én nem
Tenném meg, amit más se tenne meg értem
Bár én érzem, bennem is van természetfeletti
De az ember úgy siet közben elkésett szeretni

Artone
Ha te én így én úgy egymástól elrabolt napok,
a fogam is vacogna ott ahol ilyen adok kapok
Csak az élet, ha a biznisz-szemlélet teremti
a szívem ettől veszett meg, de még nem veszett ki
Tudom van szemfényvesztés ezernyi,
de hiszem mindenkiben van természetfeletti
a szeretetet csak a szeretet teremti
és a hiányát nem tudod egy felessel lenyelni
tekintete elől a selejtet se rejti
és úgy marad hű hogy nem eskette senki
ha kezembe rózsaszínesen csöpög
ujjam nyomán csak hajadba ragadt maszat marad
de aki minden szépen mint ócska giccseken röhög
az éhesen majd a falat kaparja csak
de ha nem csak egy vállrándításnyit
hiszed vagy nem hiszed hogy más is számít
bárki bármit állít a másvilág itt
a plakátvilág falán is átvilágít
tekintetem száz irány szívja, de csak ez ad keretet
ha kezemet nem a vágy irányítja de a szeretet

Vajon nincs-e minden veszve Ha én nem
tenném meg amit más se tenne meg értem
Bár én érzem bennem is van természetfeletti
De az ember úgy siet közben elkésett szeretni

Dúcz Erzsébet:
bár én érzem bennem is van
természetfeletti
de az ember úgy siet
közben elkésett, elkésett
szeretni.............. Mint a lélegzet
elakadok ha elém kerül
egy sors vagy egy sor ami ébresztget
szeretni tanít észrevétlenül
hányszor csak a gőgünk az akadály
hogy lássunk - szeretni csak ha fáj --
úgy tudunk, mert minden nap vizsgázunk
S mint a bőr és köröm között megragadt
Szürkés piszoknyom
A közöny úgy gyűlik bennem
Törött ösztönök között tipródom
De veled a szeretet rég elfeledett
Szavait kimondom
Örökké csak ezen lógok
Mint köldökzsinóron

Refr.