Piros bugyelláris - Körúti Színház - Csillag és Zsófi duettje

Csillag: Sorsa rossz a katonáknak,
Ha jő a tél, havon hálnak.
Mikor kenyér nem jut este,
Sarat borít kőlevesbe.

Kedvesére sokat gondol,
Ha alszik is, imát mormol.
Olyat talán el se hinne,
Hogy másé lett közben kincse!

Ki segiti meg bajában?
Hova legyen bánatában?
Ki az, aki felderíti?
Vihar elöl elrepíti?
Vihar elöl elrepíti?
Vihar elöl elrepíti?

Zsófi: Mit tehet egy árva leány,
Ha vágyik egy huszár után?
Ámde a had messze vonult,
Lányra felleg árnya borult.

Más férfi jő, s az ajtaján
Váltig kopog. Mit tesz a lány?
Rossz egyedül. Mit csináljon?
Oltár elé kell, hogy álljon.

Van-e, aki vet követ rá?
Ki az, aki kiátkozná?
Van-e, aki őt nem érti?
Hol az, aki elítéli?
Hol az, aki elítéli?
Hol az, aki elítéli?

Csillag: Én lehetnék a te párod!
Ölel karom, ha kívánod.

Zsófi: Elhűlt a nyár, hűs az este.
El is vonult minden fecske.

Csillag: Hátha gyújtunk csudább nyarat!

Zsófi: Havon parázs dehogy maradt!

Csillag: Ha nem szeretsz, haljak akkor!

Zsófi: Csúf látvány az, ki elpatkol.

Csillag: Azt mért bánod?

Zsófi: Kérlek!

Csillag: Nékem úgyis mindegy!

Zsófi: Féltlek!