Erhid - Libertad 2

Nem érzem a veszélyt, nem látom a végét,
ezerszer tettem fel a kérdést, hogy miért én?
Nem mondom el többször, hogy változnom kellett,
megedzett az élet, az eredménye ez lett.
Eljött egy új korszak, oly régen vártam,
tudtam, hogy ez lesz, hogy valahol még más van.
Hogy ki mennyit ér, a kezdetektől vágtam,
a hátbaszúrós fájtából, körülöttünk száz van.
Egy két célom volt eddig, de mára már száz lett,
én sorra gyűrtem le azt, ami másokban kárt tett.
Méregethetsz, de kevés vagy te hozzám,
maradjál magadnak az életed egy botrány.
Könnyű vérű lányok ezer rajtatok a folt már,
a fajtátokkal, túl sok dolgom volt már.
kajak unom azt, hogy nincs meg már a mérce,
de ha felteszik a kérdést, hát akkor miért ne...

refr.:2x
Függetlenség, szabadság, de mindenki csak mászik,
pénz, a karrier, a századunkon látszik,
de korlátoz a világ és rájövünk, hogy más nincs,
örülhetünk annak, ha van egy kicsi mázlink.

Folyton csak tanulunk, minden nap egy óra,
nem kell a komolyság, de figyelj a jó szóra.
Mert itt eltipor az élet, eltipor a világ,
úgy kell, haladnunk, ne húzzanak a hibák.
Egy életünk van, egyetlen egy szerelem,
már vágom mit jelent és mi az ami kell nekem.
Mindig kell egy villanás, hogy fényt hozzon a képbe,
és kell az első löket, az akadályt meg félre,
de nem értem akkor, miért indulunk félve?
Ha mind kettő meg volt, nem sérülünk még le.
Csak figyelem a világot, és nézlek néha téged,
oly más vagy mint én, még is ezt hozta az élet,
egy új kapocs kezdete, mi akkor ér majd véget,
ha elvesztjük azt is, mi az utolsókig éltet,
volt egyszer egy srác aki a világtól féltett,
csak ezt ne feledd el, te jelented a létet.
refr.:2x

Elmúlt már éjfél, de én a várost járom,
a nappal telít meg marad így is károm.
Minden utca történetét, már kívülről vágom,
bár torzul a kép, de még magam előtt látom.
Nappal az felszín, az éjszakát várom,
a falakon az utca művészete áll, hogy
graffek, tagek, hugyfoltok és lábnyom,
zajlik az élet, csak flesseld be és várd, hogy
elvigyen az éjszaka, a neked való lányhoz.
Megszólít a hang, de magadtól is vágod.
Előttünk van minden, még is válaszokra várunk,
miért csúszunk vissza, mi az mi nincsen nálunk.