Kormorán - Csak egyszer sírtam

Nem ettem, nem ittam az utcán kóboroltam
Elvették a lábamat, én mégsem sírtam
Átvertek a jó barátok, de üres zsebbel is bírtam
Döngöltek a dagonyában, én mégsem sírtam

Megvillant egy kicsiny fény, pedig alig láttam
Aláztak, mocskoltak én mégsem sírtam
Kőbánya nagy iskola volt, mankó lett a szárnyam
A napra nem engedtek, én mégsem sírtam

Mennyi szó, oh, mennyi emlék
Mennyi hazugság, oh, mondd mennyi lesz még
S mennyi szép, mit szívemben őrzök
Adja meg Úr, amennyi volt rég

Anyám így mondta, királyfi lettél
Köszönöm anyám, mert szerettél

Amit lehetett mindent megírtam
Néha nagyon fájt, mégsem sírtam
Talán volt egy könnycsepp, egy ravatalnál álltam
Radics Bélát temettük, egyszer akkor sírtam

Még messze volt a hajnal, de sokáig ott álltam
Lábam lassan a földbe süllyedt, de mégsem sírtam
Az országút várt engem, bírtam, ahogy bírtam
Elgázoltak sokszor, de mégsem sírtam

Mennyi szó, oh, mennyi emlék
Mennyi hazugság, oh, mondd mennyi lesz még
S mennyi szív, mit szívemben érzek
Adja meg Úr, amennyi volt rég

Mennyi szó, oh, mennyi emlék
Mennyi hazugság, mondd mennyi lesz még
S mennyi szép, mit szívemben őrzök
Adja meg Úr, amennyi volt rég