Awful - Hol a mérték?

Romlott a világ romlott erkölcsi értékek
Az emberek nem tudnak tartani mértéket
Erre a műsorra az ördög rengeteget költött
A világban a bűn hatalmas mértékeket öltött
A jó és a rossz között elmosódtak a határok
Mindenhol a földön csak bűnösöket találok
Ember embert tapos eltapos mindenkit
Mert elfogyott a remény elfogyott minden hit
Oda kint az utcán csecsemőket ölnek meg
Szegényeket törnek meg, embereket lőnek meg
Hogy jutottunk idáig ezen nem is töprengtek
Add ide a lelked MR. Sátán vagyok örvendek
Keserűség amit látok a szemekben
Nincsenek nagy tervek a fejekben
Tegyétek az asztalra amit én letettem
Utána törhettek pálcát felettem

Refrén:

Hol a mérték, nincsen érték
Úgy látom az agyakat kicserélték
Ezt a mocskot minek néznéd
Marad a szánalom meg a részvét

2. verze:

Hiába lépsz fénybe mellettem csak árnyék vagy
A porcelánok között te egy szaros tányér vagy
Nincsen benned semmihez elegendő szándék
Csak sodródsz az élettel és azt hiszed ez játék
Pofonból elfér jó pár rád még
Ha kérdeznek a választ gondold át még
Egy kicsit magad rágd még, mielőtt Awful rád lép
Hogy hozzad a szintet hidd el kell még pár év
Húzz vissza a drótra a spanjaidhoz verébnek
Én a tűzben edződöm ők a parázson elégnek
Várjátok a csodát de magától nem érkezik
Megfáradt lelkek magukat mérgezik
Úgy mar szét a hígító mint a sósav a szövetet
A barátod a föld alá hamarosan követed
Nem kell már neked csattanó maszlag
Az is megteszi ha jól pofán baszlak

Refrén

3. verze

Azt hiszed, hogy jót tettél, de pont ezzel rosszat
Ha semmi eszed nincs akkor a haverodnak osszad
Egymást viszitek bele a hülyeségbe
Ha elkapnak ráfogjátok az ügyetlenségre
Panaszkodjál másnak, hogy drogozik a gyereked
Nem jutott még eszedbe lehet szarul neveled
Feleseljen ha akar csak éppen ne neked
Mert még most is te adod a szájába a kenyeret
A liberális világban bárki bármit megtehet
Nem mindegy hogy nem szabad vagy éppen nem lehet
Mindenki császár meg kurva nagy király
Császárszalonna a pompa a szegénynek is kijár
Vannak itt érvek de beszélnek a tények
Holnaptól félnek akik a mában élnek
Basszunk az asztalra így nem érhet véget
Valami legyen mert ebből elég de tényleg