A padlás - Ez ő, ez ő

(Törpe):
Ifjú Hercegünk és egy másik jó barát,
csipkerózsa között alvó lányt talált.
S áll a szörnyű fogadás, hogy kinek ébred fel,
az egyik győz, a másikat a halál jegyzi el.

És ő eldalolta száz varázsdalát,
s a lány csak aludt egyre mélyebben tovább,
s egy merész csókkal, ó, a másik ébresztette fel,
s a Herceg igaz lovag volt, és tette, amit kell.
Ohó.

(Együtt):
Ez ő, ez ő, a tiszta hangú vesztes ő,
ez ő, ez ő, az elfelejtett verselő,
ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
nézzétek, micsoda szellem ő!

(Herceg):
Nyolc törpe volt, de sötét és mély a bánya,
a mélyben az egyik őrségben állt,
Lámpásnak hívták s a többiekre várt.

Múlt a perc, és múlt a nap, a hét,
s nem jött vissza érte már a másik hét,
mert megérkezett Hófehérke, és ő olyan szép,
hogy barátjukat egyszerűen lent felejtették.
Ohó.

(Együtt):
Ez ő, ez ő, az ottfelejtett őrködő,
ez ő, ez ő, a nyolcadik kis törpe ő
ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
nézzétek micsoda szellem ő!

(Kölyök):
Sötét a vár, magas a trón,
és így szólt a bíró:

(Törpe):
Az ítélet halál!

(Kölyök):
És lent a hóhér az ártatlan Kölyökre vár,
mert kimondta azt, mi rég látszik már,
hogy nézzétek, meztelen a király.
A néma hóhér felkapja őt,
és rohan a városon át.
de mindenütt ellenség, mindenütt túlerő,
s egymásnak karjában hal meg a két menekülő.

(Együtt):
Ez ő, ez ő, a jó, a néma Meglökő,
ez ő, ez ő, a szókimondó gyermek ő,
ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
nézzétek micsoda szellem ő!

Ez ő, ez ő, a Kölyök és a Meglökő,
ez ő, ez ő, a Törpe és a Herceg ő,
ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
nézzétek micsoda szellem ők!