Kazal László - Kisebb lett a kalapom

Ne nézzék az alakomat,
inkább csak a kalapomat!
Húsz éve az enyém.
Esőben és hóban,
Kitartott rosszban és jóban,
és a fő, hogy ma is az enyém.
Olyan, mint a legjobb barátom,
boldog vagyok, ha látom, és mégis

Kisebb lett a kalapom,
nem fér a fejembe,
vagy megnőtt a kobakom,
lötyög a bor benne.
Súlyos lett a frizurám,
de könnyű a figurám.
Mért mosolyog mindenki ma rám?
Biztos, részeg minden járókelő.
Isten tudja, mi bajom?
Tán a zene ártott.
Jókedvem nem tagadom,
a kedélyem áldott.
Én a bort meg nem iszom,
nem iszom, mert harapom.
Ezért tudni akarom,
mért kicsi a kalapom?
(Nem is tudom, mi van ezzel a kalappal?
Az előbb még semmi baj nem volt.
Csak a, mikor az a behemót,
szemtelen pasas belém kötött,
de meg is járta, mert két akkora
nagy pofont kaptam tőle,
hogy biztos akkor dagadt meg ekkorára
ez a büszke, dacos fejemnek.
Biztos, részeg minden járókelő,
az is lehet, hogy a ruhatáros cserélte ki
az én aranyos, kis kalapomat.
Jaj, Istenem, hát mit is csinálok én kalap nélkül?
Megfázik a kis fejecském.)
A bort meg nem iszom,
nem iszom, mert harapom.
Ezért tudni akarom,
mért kicsi a kala, hukk,
mért kicsi a kala, hukk,
mért kicsi a kalapom? Hukk.