Szabrina - Két lakat őrzi az ajtót

Két lakat őrzi az ajtót, vasrács van az ablakon.
Keményfa ágyon kerül az álom, csak rólad álmodozom.
Keményfa ágyon kerül az álom, csak rólad álmodozom.

Várom, hogy jöjjön a postás, levelet mégsem kapok.
Talán már másnak adtad a szádat, mást ölel a két karod.
Talán már másnak adtad a szádat, mást ölel a két karod.

Raboknak öt perc a séta, rab sétál az udvaron.
Magas a kőfal, mindenütt őr van, nem száll át a sóhajom.
Magas a kőfal, mindenütt őr van, nem száll át a sóhajom.

Várom, hogy jöjjön a szombat, hogy újra láthassalak.
Alig, hogy szóltál, közöttünk őr áll, már el is választanak.
Alig, hogy szóltál, közöttünk őr áll, már el is választanak.

Kisfiam, ne hullajts könnyet, mesél majd a jó anyád.
Édesapádról ki messze távol hordja a bilincseket.
Édesapádról ki messze távol hordja a bilincseket.

Visznek a börtönbe vissza, rám kattan már a lakat.
Még visszanézek, te vagy az élet a szívem kettéhasad.
Még visszanézek, te vagy az élet a szívem kettéhasad.

Raboknak öt perc a séta, rab sétál az udvaron.
Magas a kőfal, mindenütt őr van, nem száll át a sóhajom.
Magas a kőfal, mindenütt őr van, nem száll át a sóhajom.