Rátonyi Róbert - Grand Boulevard ( Les Grands Boulevards)

A szép Párizsban születtem,
itt élem én az életem.
Ha abbahagytam a munkát,
az este oly vidám.
S ha nappal rángat a gondom,
most eldobom a bánatom,
mert ezer öröm vár reám
a derűs, mesés éjszakán,
ha Párizsban csatangolok.

Nézd, oly csodás a Grand Boulevard,
hol annyi ember annyi minden élvezetre vár.
Száll, elrepül a bánatod,
szépre, jóra, víg örömre csendül majd a dalod.
Nézd, fényben ég a láthatár,
a villanyégők milliónyi lángja napsugár.
Száz kis lokálja úgy zenél,
messze tegnap, messze holnap, csak a ma él.

A bulvártól a lakásom
oly messze van, mint ásjon.
Az ablak szűk, hogy a rácson a nap se lát oda.
De munkám, hogyha letettem,
nem arra visz az én utam.
A körút forog már velem,
a világ nekem táncterem,
és Párizsnak új arca van.

Nézd, oly csodás a Grand Boulevard,
Hol annyi ember, annyi minden élvezetre vár.
Míg újra éled szép meséd,
Sok madár és mademoiselle jön illatozva feléd.
Már szíved hinne boldogan,
mert csókos este minden perce gyorsan elrohan,
s lám vágyad álma mit sem ér,
itt e nőkben könnyű vágy és csak a ma él.

S így nem csodás a Grand Boulevard,
egy nyári este egymagadba’ nem bírod tovább.
Jaj, nem tudod, mi az, mi fáj?
Szívrepesve, félve-lesve vársz egy édes csodát.
Két csillogó szem megvakít,
és érte elhagyod a bulvár fényes útjait,
s ott hol az utca szűk, sötét,
ajkad rátalál, ő is átölel,
s nem kell neked már a Grand Boulevard.