Hupikék törpikék - Dal a mágusokról

Hagyjatok békén ti kis nyomoronc Törpök!
Nem akarok Törpikét látni! Tűnjetek az álmomból!
Hess! Hess innen! Hess!

Olyan rémesek az éjszakák,
És oly rég durmoltam már.
Mindig álmatlan, fekszem ágyamban,
Mert Hókuszpók egy hete alva jár.

Szívbajt hoz rám olykor.
Felébreszt álmomból.
Hol van az a sok girnyó kék?

Szívbajt hoz rám olykor.
Nem alszik, nem horkol,
Csak mormol egy varázsigét.

Még távol az a perc,
Mikor újra nyugi lesz,
De macska-becsszó nagyon várom már.

Félek már, ha jön az éj.
Álmom bármennyire mély,
A mágus felriaszt, úgy ordibál.

Szívbajt hoz rám olykor.
Felvert álmomból.
Hol van mondd a sok kék?!

Szívbajt hoz rám olykor.
Már nem is horkol,
Csak zengi a varázsigét.

Ejh! Nem akarok törpikéket!
Tűnjetek el az álmomból nyomoronc kis Hupikék Törpök!
Tűnj el Törpapa! Hess! Hess Elvarázsollak!

Hókusz-pókusz-nyik-nyak-nyuk
Csiribí-csiribá-csiribú
Ingyom-bingyom-tálibe
Tutálibe-málibe
Antanténusz-szóraka
Ciróka-miróka-maróka
Abraka és dabraka
Gebeggyé' meg Törpapa!"

Már álmodtam épp a macskaházban,
És úgy tűnt vége lett.
De egy óra nyolckor rájött a holdkór,
És újra énekelt:

Szívbajt hoz rám olykor.
Felébreszt álmomból.
Hol van az a sok girnyó kék?

Szívbajt hoz rám olykor.
Nem alszik, nem horkol,
Csak mormol egy varázsigét.

Szívbajt hoz rám olykor.
Felébreszt álmomból.
Hol van az a sok girnyó kék?

Szívbajt hoz rám olykor.
Nem alszik, nem horkol,
Csak mormol egy varázsigét.