Zámbó Krisztián - Ide lőjetek!

VERSE 1:
Ez van és ez lesz az én egy utam,
amit bevállaltam,
mielőtt ide értem.
Kiállok, kinyitom a szívemet,
gyógyítva lelkedet,
tudod így hozta a végzet.

BRIDGE:
Vállaltam azt is, hogy én leszek a célpont,
én is érzek, ugye megérted nincs gond.
Hidd el nehéz a lelkemnek a súlya,
könnyebb mindig valakire követ dobva.

REFRÉN:
Fáj ahogyan ítélkezel,
könnyeim taposod el,
ide lőj itt van a szívem!
Fáj, hogy neked ennyi elég,
ahhoz hogy boldog légy,
ide lőj itt van a szívem!

VERSE 2:
Bennem is sokszor felrobban a harag,
másodpercek alatt,
akkor igazán félek.
Inkább valamit énekelek,
hogy újra szabad legyek,
úgyis tovább visz az élet.

BRIDGE:
Vállaltam azt is, hogy én leszek a célpont,
de én is érzek, ugye megérted nincs gond.
Hidd el nehéz a lelkemnek a súlya,
könnyebb mindig valakire követ dobva.

RAP:
Ami bennem megmarad, egyedül az a harag,
de már érzem az életem jobb irányba halad.
Hiába fogtok engem elítélni,
ezentúl csakis a mának fogok élni.
Tudom hogy az lesz nekem a végzetem,
hogy a múltamban marad az én életem.
De egy ember az életben sokmindent elront,
Most kiállok eléd, legyek én a célpont, pont!

BRIDGE:
De ha meghalnék egyszer majd rájössz talán,
hogy valahol a részem voltál.

REFRÉN:
Fáj ahogyan ítélkezel,
könnyeim taposod el,
ide lőj itt van a szívem!
Fáj, hogy neked ennyi elég,
ahhoz hogy boldog légy,
ide lőj itt van a szívem!

REFRÉN:
Fáj ahogyan ítélkezel,
könnyeim taposod el,
ide lőj itt van a szívem!
Fáj, hogy neked ennyi elég,
ahhoz hogy boldog légy,
ide lőj itt van a szívem!